Történetek a boldog élethez Mosolykával és Sankóval

ÜGYES VAGY!

Hála, hogy már jó ideje megtanultuk, hogy bármit adunk, azt visszakapjuk sokszorosan az életben. Általában nem pont onnan, ahova adtuk, de az élet játékában működik a bumeráng, és visszatér hozzánk minden.

Ezért is tartjuk nagyon fontosnak, hogy csak olyat adjunk, tegyünk, mondjunk másoknak, amit mi is szívesen fogadnánk.

Előadásaim (Mosolyka) alkalmával számtalanszor teszteltem, megmutattam, hogy milyen hatalmas, és azonnali hatása van az elismerésnek, egy-egy apró dicséretnek. Olyan mintha az emberek kivirágoznának ettől az energiától. Feljebb emelik a fejüket, kihúzzák magukat, mosolyra húzódik a szájuk, és vesznek egy nagy mély levegőt. Mintha egy a szárazföldön fuldokló halacskát visszadobnál a vízbe. Felélegzik, és újra fickándozik örömében.

Úgy képzeljük el az embereket, mintha mindenki nyakában lógna egy táblácska, rajta egy mondattal.

Azt add nekem, amit Te is szívesen fogadsz.

Sankó például sosem emeli ki, ha valaki esetleg fáradtnak tűnik, vagy kérdezi meg, hogy nem kellene neked többet enni? Hisz ő sem szereti, ha ezt mondják, vagy kérdezik tőle. Ez nem egy építő jellegű gondolat a másik felé. Másfelől meg sosem tudhatjuk, hogy a másik életében mi éppen az aktuális háttér, és miért néz ki esetleg fáradtabbnak, vagy vékonynak. Attól mert erre még inkább ráerősít valaki a kijelentéseivel, vagy kérdéseivel nem segít. Sokkal inkább azzal, ha erősíti a másik oldalt, elismerést nyújt a lehúzás helyett.

Adj hát elismerést a világnak, hogy Te is ezt kapd vissza! Méltass másokat. Így nőhet az önbizalmad, a saját magadba vetett hited, az örömöd, a boldogságod, a lelkierőd. Olyan titok ez, amit mára jobb, ha minden egyes ember megtanul. Így elismerést adunk, és kapunk. De valójában örömöt, és önbizalmat adunk. Ezzel örömöt, és önbizalmat kapunk vissza.

Elismerés, és mosoly adása közben nekünk nem kevesebb lesz, sokkal inkább mi is többet kapunk vissza.

Aludj ma még jobban, mint szoktál. Ehhez MOST válassz ki 3 ismerősödet, és bármilyen nem megszokott formában adj nekik elismerést. Lehet ezzel a nap fénypontja leszel számukra, és benned növekszik a boldogság.

Itt van még egy érv, hogy miért érdemes elismerést adnod! Mert ezzel beindítasz egy pozitív láncreakciót. Veled, általad kezdődik valami igazán jó, és fantasztikus érzés, hogy akár a világ másik végére is eljuthat az, amit Te itt, és most tettél. A Te példád, arra fogja inspirálni a másik lelket, hogy ő is adjon.

Van, hogy elfáradunk, hogy úgy érezzük nem megy. Mikor csak a “csúnya” fekete felhőt látjuk, és elfelejtjük, hogy a felhők felett mindig kék az ég, és süt a nap. A felhőket pedig a szél hamarosan tova fújja, hogy újra süssön ránk a nap. Ekkor egy-egy kis elismerő gondolat a másik felé, felér a ragyogó napsütéssel. Sankó például egy nagyon pocséknak tűnő napon, egy apró gesztussal visszahozta a lelkesedésem.

Egyik nap, a heti 3X-i konduktori foglalkozásomon nem mentek túl jól a dolgok. Azelőtt jöttek a sikerélmények. Egyre többet tudtam állni a járógéppel. Kezdetben néhány másodperc, majd fél perc, percek, és egyre több, és több. Hatalmas élmény volt végre nem csak a popsi szintről látni a világot. Bár valljuk be vannak igen szép, és formás példányok e tájon. Aztán egyik alkalommal semmi sem ment. Nemhogy percekig nem sikerült megállnom, de még egy pillanatra sem. Dőltem jobbra, balra. Úgy éreztem magam, mint egy rongybaba. Nincs mit szépítenem nagyon elszomorított. Elvesztettem azt a pici kis uralmat is a testem felett, amiért annyit dolgoztunk. Átment rajtam a sírás, a szomorúság, és a düh érzése. Földhöz tudtam volna vágni a járógépet. Azt éreztem, elég! Nem csinálom tovább, elfáradtam.

Hazafelé csak csendben, kisírt szemekkel ültem az autóban. Aztán egyszer csak Sándorom megállt a Oktogonon, kitette az elakadásjelzőt, kiszállt. Pár perc és jön. Csak bólintottam, hisz a világom éppen belesüppedt a szomorúságba. Tudod, pont úgy, mikor ásol egy gödröt, ahelyett, hogy létrát építenél. Pár perccel később visszatért Sankó. Egy hatalmas, - szó szerint - , volt vagy 1 méter 25 centi, hófehér Kardvirággal. Ügyesen bemanőverezte az autóba, majd édesen átadta. Megmosolyogtatott, gyönyörű volt, majd megkérdeztem: Miért ilyen nagy? Alig fér be az autóba...

... és itt jön a lényeg!

Azt válaszolta: Hogy legyen miért újra felállnod, hogy lásd a legfelső szirmot is.

Megtalálta az akkor legtökéletesebb dolgot, amivel újra lendületbe hozott.

Mi is alkottunk számodra több órányi ilyen történetet, anyagot, tréninget, hogy újra lendületben legyél, vagy sokkal magasabb szinten legyen a lelkierőd. Ha úgy érzed jól jönne ez a mindennapjaidhoz, akkor várunk szeretettel a Lelkierő Klubban, ahol az azonnal elérhető történetek mellett, havonta minden hónap első szombatján 18 órától várunk egy online találkozóra, egy szuper lelkesítő, pozitív csapattal. Ott közvetlenül beszélgetünk, és megosztjuk egymással gondolataink, tapasztalataink, és tudunk őszintén örülni egymás sikerének. Hozzuk ki egymásból azt az erőt, ami bennünk rejlik!

Célunk, hogy elérd a maximális lelkierőt, és a valódi boldogságot.

Nagy ölelés, Mosolyka és Sankó, a Lelkierő Klub alapítói

Szia, itt Mosolyka és Sankó! 

Megvalósítottuk a Lelkierő Klubot, ahol előhozzuk azt az erőt, ami benned él. Itt megtalálod a folyamatosan bővülő, legjobb önfejlesztő könyvek erejét, lelkierő-növelő történeteket, és a Mosolyka - Majd helyett MOST filmet is. Örülnénk, ha Te is közösségünk értékes része lennél!

×
×

Cart