Történetek a boldog élethez Mosolykával és Sankóval

ADJ JÓL ÉS JÓT

Van egy nagy “titok”, amiről kevesen beszélnek. Ha másnak segítesz, magadnak segítesz. Ilyen egyszerű. Nincs új a nap alatt. Csak az emlékezés. Ez a varázslat. Emlékezz arra, hogy ki vagy, és ha másokat emelsz, a te világod is szebb lesz.

Nő az önbizalmad. A saját magadba vetett hited. Így nőhet a lelkierőd, a boldogságod.

Kapcsolatunk elején már együtt is tudatosan tettük, amit tenni tudtunk. Volt hogy hajnalban keltünk, elmentünk egy pékséghez, és mindazt amit már kidobtak volna előző napról, elvittük rászorulóknak, de még a hajléktalan kórházba is.

Gondoltad, hogy ott korábban vállalat vezetők is voltak? Beszélgettünk is velük, és tudod mennyire tud örülni az ember, ha kap egy kis ennivalót, és beszélgetnek vele? A figyelem, az egyik lelki táplálék.

Volt egy tréning, amin részt vettünk. Több feladat volt, de az egyik nagyon emlékezetes. Aki tartotta a foglalkozást azt mondta, hogy akkor fogunk enni, és azt amit ő ad. Gondoltuk, hogy egy leckét rejt ez a része a tréningnek, de hogy mekkora életre szóló leckét, azt akkor még nem is sejtettük.

Órákig nem volt ezzel dolgunk, mert a reggeli még ott lapult a pocakunkban. Három felé már a tudatunkban volt, hogy ideje lenne ebédelni, de a pici éhséget elnyomta az izgalmas foglalkozás. Aztán eljött nálunk is a pont, amikor már csak arra tudtunk gondolni, hogy mikor fogunk enni, és mit.

Persze senkit sem kényszerített, hogy maradjunk, és ne menjünk el egy boltba ételért, de tudatosan voltunk ott, így ez nem jelent meg opcióként. Hat óra felé lehetett, amikor elhangzott a varázsmondat: Eljött az idő, hogy együnk!

Felcsillant mindenki szeme, és megérkezett a tálcán pont annyi banán, ahányan voltunk. Egyet kapott mindenki, az volt az ebéd, és a vacsora. Egyből felértékelődött annak az egy banánnak az értéke. Viszont az igaz lecke másnap reggel várt.

Otthon sem ettünk, megígértük, hogy tartjuk magunkat a programhoz. Valahogy sejtettük, hogy másnap is banán fog minket várni reggelire. Reményeinket felülmúlták a történtek, mert frissen sült, ropogós, péksüteménnyel volt tele aznap reggel a tálca. Összefutott a nyál a szánkban, és alig vártuk a pillanatot, hogy beleharapjunk.

A kapott feladat ekkor még jobban “fájt”. Éhesen azokat a finom falatokat menjünk, és adjuk oda rászorulóknak, akik ki tudja mikor ettek utoljára.

Emlékszem (Mosolyka) arra a pillanatra, mikor a friss pogácsát tartottam a kezemben, korgott a gyomrom, és oda kellett adnom. Nem volt könnyű! Mi több! Szabályosan kínzásnak éltem meg egy ideig. Aztán mikor egy édesanyához értünk a hajléktalan kórházban, aki gyermekével volt ott, akkor átértékelődött bennem még inkább az adás gondolata. Jó volt adni, és fantasztikus volt kapni. Látni, ahogy jóízűen beleharapnak. Az ő örömük, bennünk többszörösére nőtt.

Akkor tanultuk meg azt is, hogy ha megmarad az ételünk, vagy maradék az éttermi vacsorából, akkor azt hogy adjuk tovább.

Korábban azt mondtuk, hogy megmaradt egy kis étel elfogadja-e? Ezzel erősítve, hogy maradékot kap. Ma már nem megmaradt ételként adjuk tovább, sokkal inkább hálával, hogy mi is tudtunk enni, és még adni is. Úgy kívánunk jó étvágyat, ahogy nekünk tették.

Az adás pedig akkor válik önzetlenné, ha nincs elvárásunk, akár egy köszönömre sem. Jól tud esni, de nem szabad elvárni. Egyszerűen adni szeretettel, ha adni tudunk, és a legjobbakat kívánni a másik léleknek.

Mégis hogyan segít hozzá Téged mindez a boldogsághoz?

Tedd meg, és érezd a hatását.

De egy biztos, ha másnak adsz, azzal magadnak is segítesz, mert az élet kamatostul adja vissza.

Gondoltad volna hogy volt olyan időszakunk, amikor kakaóscsigára, vagy kenyérre nem, vagy alig volt pénzünk? Volt, hogy ki akartak lakoltatni, de voltak dolgok, amikor ekkor sem hagytak el minket:

Annyira élénken él bennem (Mosolyka), ahogy egy neves filmessel szemben ültünk három éve. Megnézte az akkori anyagokat és percekig nem szólt. Csak ott ültünk, és vártuk a reakcióját. Izgatottak voltunk, lelkesek és tele álmokkal. Aztán jött a hidegzuhany. Abban bíztunk, hogy meglátja benne, amit mi a színészekkel, és alkotókkal együtt, de nem. Nem kertelt, szerinte kukába való az egész.

Emlékszem a mondata után az első levegővételemre. Abban benne volt a csalódottság, és valahogy az erő is. Velem volt a tapasztalat, amit akkor ott nem tudtam oly könnyedén hinni, de a kis hang mégis azt súgta: Ez egy vélemény.

Hagyod, hogy kettétörje az álmod?

Tisztelettel és elfogadással jöttem ki az ajtón tőle, nem akartam győzködni. Hinni akartam, hogy ez lecke az élettől, egy amolyan vizsga, hogy eléggé hiszek-e, hiszünk-e az álmunkban. Kitartunk-e, vagy feladjuk, mert valakinek nem tetszik. Nem volt könnyű, és felhőtlen a hazaút a kocsiban, és az éjszaka sem, de ma már hálával tartozom a véleményéért, és még néhány embernek, akik lesöpörték volna a Mosolyka - Majd helyett MOST c. filmet az asztalról.

Általuk még biztosabban hittem, és tettem azért, hogy meg tudjon születni, ami a fejemben élénken élt már. Nem egyedül, Sankóval, Vékony Zolival és a Lelkesítőkkel együtt újra és újra megcsináltuk, tanultunk, képeztük magunkat, figyeltük a nagyokat, akik megtiszteltek tudásukkal, és támogatásukkal.

Hibáztunk, tanultunk, elkenődtünk, tartottuk egymásban a lelket, és nem adtuk fel.

Hosszú volt az út, de ma már büszke vagyok arra, hogy kitartottunk az álmunk, és az elképzeléseink mellett. Így ma már büszkén kiabálhatom bele a világba, hogy elkészült a filmünk, ami számtalan olyan történetet, technikát rejt, ami hozzásegített minket a boldogsághoz.

A Mosolyka - Majd helyett MOST film kizárólag Lelkierő Klubtagoknak érhető el, a folyamatosan bővülő, legjobb önfejlesztő könyvek erejével, és több órányi lelkierő-növelő tartalommal együtt.

Célunk, hogy elérd a maximális lelkierőt, és a valódi boldogságot.

Nagy ölelés, Mosolyka és Sankó, a Lelkierő Klub alapítói

Szia, itt Mosolyka és Sankó! 

Megvalósítottuk a Lelkierő Klubot, ahol előhozzuk azt az erőt, ami benned él. Itt megtalálod a folyamatosan bővülő, legjobb önfejlesztő könyvek erejét, lelkierő-növelő történeteket, és a Mosolyka - Majd helyett MOST filmet is. Örülnénk, ha Te is közösségünk értékes része lennél!

×
×

Cart